Karácsonyi pályázat

Sziasztok!

Íme, ezzel a történettel indultam én a pályázaton. :)

____________________________________________________

2010.dec.17.

Kedves Naplóm!

Jó, ha így kezdem? Vagy valahogy máshogy kéne? A filmekben mindig így kezdik...Azt hiszem én is maradok ennél. Bár szerintem kicsit öreg vagyok már ahhoz, hogy most kezdjek egy naplót, de sebaj. 7 éves, vagy 27... Mit számít az?

Szóval. Íme az első bejegyzésem.

December 17-e van. Nemsokára itt a karácsony. Mindig is szerettem ezt az ünnepet. De most különösen jó lesz. Érzem. Főleg, hogy itt van nekem az én Mickem. Tavaly december 27-én találtunk egymásra. Szerelem volt első látásra. Ha ezt olvasná valaki, lehet, hogy azt mondaná, hogy olyan nincs. Már pedig van! Jó, akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz, de nagyon jól megvoltunk. Oké, nem fogom elmondani minden napját az elmúlt majdnem egy évnek, amióta együtt vagyunk.

Már megvettem neki az ajándékot. Meg mindenkinek. Anyuékhoz valószínűleg 26-án megyünk.

Még nem árulom el mit kap majd tőlem Mick, de dupla ünnep lesz.

Karácsony és az 1 éves évfordulónk.

Egy különleges alkalom.

2010.dec.21.

Kedves Naplóm!

Már csak 3 nap. Úgy érzem magamat, mint egy 5 éves, aki várja a Mikulást, meg minden.

Ma voltam bevásárolni. Kész őrület! Minden tele van emberekkel, mindenki rohan, siet, boltból boltba, egyik helyről a másikra. Hát, igen. Jön a karácsony!

2010.dec.23.

Kedves Naplóm!

1 nap!

Kompromisszum. Sok mindenre jó.

Mick díszíti a karácsonyfát, én főzök. A takarítás már megvolt az elmúlt napokban.

Az egész ház díszbe öltözik ilyenkor. Gyönyörű!

· Drágám, így jó lesz? - szólt ki Mick a nappaliból.

Bementem és megnéztem, mit alkotott. Tátva maradt a szám. Egyszerűen fantasztikusan nézett ki a fa.

· Na? - kérdezte.

· Tökéletes – mondtam, majd megcsókoltam.

· Akkor jó. - mondta mosolyogva.

Visszamentem a főzéshez. Már csak apróbb dolgok voltak hátra: kivenni a húst a sütőből és megteríteni. Amíg ezeket megcsináltam, azon gondolkoztam, hogy hogyan fog tetszeni Micknek az ajándék. Tetszeni fog neki egyáltalán? Remélem...

Amint megcsináltam ezeket, pont nyolcat ütött az óra. Míg Mick valamit matatott a hálószobában, én elégedetten lehuppantam a kanapéba és körbenéztem a házon.

Olyan volt, mint a filmekben.

A kandallóban pajkosan kergették egymást a narancssárga lángok. A párkányán egymás mellett álltak a vidámabbnál vidámabb képek, amik az emlékeinket őrzik, mellettük pedig pár cserepes virág zöldellt. A kandallótól nem messze állt a karácsonyfa, ami egészen a plafonig ért, tele díszekkel és szaloncukrokkal, sőt még masnik is voltak rajta. A szobában félhomály uralkodott, ami még jobban fokozta az ünnepi hangulatot. Kint, az utcán már korom sötét volt, csak a magas oszlopok tetején világító lámpák adtak egy kis fényt és a házak ablakában lévő gyertyák.

Behunytam a szememet.

· Elsa. Elsa, ébredj! - hallottam egyszer csak Mick halk hangját.

· Hmm. Tessék? - kérdeztem álmosan és megdörzsöltem a szememet. Észre sem vettem, hogy elaludtam.

· Elaludtál.

· Mennyi az idő?

· Kilenc óra.

Fölkeltem a kanapéból, egy puszit nyomtam Mick arcára és bementem a hálószobánkba.

· Mindjárt jövök. Addig te menj nyugodtan és szedj magadnak.

· Rendben.

Előkerestem Mick ajándékát és amikor mentem át a konyhába, becsempésztem a fa alá.

Mikor megvacsoráztunk, átmentünk a nappaliba a karácsonyfához. Egy darabig csak néztük, gyönyörködtünk benne. Aztán egy idő után nem bírtam tovább és azt mondtam:

· Oké, akkor most jöjjön az ajándék. Kezdem én. - fülig ért a szám. Már nyúltam volna Mick ajándékáért, amikor megfogta a kezemet.

· Had kezdjem én. - mondta csöndesen.

· Rendben, ahogy akarod.

Elővette a dobozt, majd...

2010.dec.25.

Kedves Naplóm!

Ezt nem hiszem el!!! Soha ilyen csodálatos karácsonyom nem volt még!

…

Aztán elővette a dobozt, és letérdelt előttem, majd megkérdezte, hogy leszek-e a felesége! Majdnem elájultam! Teljesen ledöbbentem! Iszonyat boldog voltam és vagyok! Ez... ez... Nem találok rá szavakat... Soha ilyen boldog nem voltam még!

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez volt az év legszebb napja!