3.
Hétfőn kezdődött az őszi szünet. Aznap reggel korán keltem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, megfésülködtem, kisminkeltem magamat és átmentem apám irodájába.
-Jó reggelt.-mondtam apámnak
-Neked is, kicsim. Tessék. Itt a repülő jegyed és az útleveled. A kocsidat elvitettem Little Angebe. Ott fog leszállni a repülő. Onnan egy fél óra az út Shanba.
-Köszi.
-Tudod, hogy bármit megadok neked, ami boldoggá tesz téged, és ha neked ez kell, akkor legyen. De nagyon fogsz hiányozni.
-Te is nekem.
-Ígérj meg nekem valamit.
-Mit?-kérdeztem
Remélem nem támadt egy újabb lehetetlen ötlete.
-Legalább egy héten egyszer felhívsz.-mondta
Oké, ez nem egy olyan ötlet.
-Rendben.-elmosolyodtam és megöleltem.
-Szerintem induljunk, ha nem akarod lekésni a repülőt. Gyere kiviszlek.
Kimentünk és beszálltunk apám kocsijába. Egy óra alatt kiértünk. Leadtuk a táskáimat.
-Ha odaértél hívj!
-Oké, de most mennem kell.
-Szia kicsim.Szeretlek.
-Én is. Szia.-mondtam és elindultam a géphez.
Mikor felszálltam a gépre megkerestem a helyemet és leültem. Pár perccel később a mellettem lévő helyre leült egy fiú. Nagyjából annyi idős lehetett, mint én. Neki is fekete a haja, mint nekem, de az ő szeme zöld. Egész jól néz ki.
-Szia.-mondta a fiú
Milyen szép hangja van.
-Szia-köszöntem én is
-Te hova mész?-kérdezte
Hogyhogy hova megyek? A gép csak Little Angeben száll le. Hova megyek...? Biztos utána.
-Shanba. Te?
-Én is.
-Amúgy a nevem Hilary.
-Szia Hilary. Én Jack vagyok.
-Egyedül vagy?-kérdeztem
Talán ha egyedül van,oda akar költözni,nincs még lakása, és szimpatikusok vagyunk egymásnak, akkor talán megemlíthetném neki, hogy lakó társat keresek.
-Igen. Te?
-Én is.
Miközben beszélgettünk felszállt a gép. Egész úton faggattam, és ő is engem. Helyes srác. Nagyon is. És szimpatikus is. Elmondta, hogy a szülei meghaltak, és eddig a nagybátyjával élt, de megunta és úgy döntött, hogy elköltözik.
Aztán megkérdezte azt, hogy én miért költözök el?
Miért pont ezt kellett kérdeznie? Mindegy. Elmondom neki. Nem tűnik olyan Josh-félének.
-Hát...tudod...az anyám gépe lezuhant, amikor nyaralni indult. Ez öt éve volt. Így már csak apám maradt. Ő...ő nagyon gazdag ember. Szeretem őt. A suliban én voltam a legnépszerűbb csaj, ezért sokan kihasználtak, köztük az akkori barátom is, Josh, akivel két éve jártunk. Egyszer a suliban, az egyik folyosón beszélgetett a haverjával és én arra jártam, mert Josht kerestem. Meghallottam ahogy Josh azt mondja, hogy csak a pénzemért van velem.
-Sajnálom.
-De nem is ez a legrosszabb. Hanem az, hogy képes voltam bosszút állni ezért.
-De hát megérdemelte. Nem?
-De. Csakhogy én az egész suli előtt megaláztam. Most már nagyon szégyellem, hogy képes voltam lesüllyedni az ő szintjére, de akkor teljesen elborította a fejemet a düh.
-Bocs, hogy kiszedtem belőled. Gondolom ez nem olyan dolog, amit pont egy vad idegennek akartál elmondani.
-Ami azt illeti nem. De nem vagy teljesen vad idegen.
-Ezt hogy érted?-kérdezte
-Úgy, hogy én már tudok rólad sok mindent, és most te is megtudtál rólam valamit.
-Értem. Igazad van.
-Most biztos azt gondolod, hogy milyen szánalmas vagyok.-mondtam és lehajtottam a fejemet. Elkezdtem babrálni a telefonom. Könnyek gördültek az arcomra. Már megint sírok. Olyan hülye vagyok.
-Nem gondolom. Mindenki hibázhat.
Felkaptam a fejem. Vajon komolyan gondolja? Látta rajtam, hogy kételkedek
-Mit tegyek vagy mondjak, hogy elhidd, hogy tényleg ezt gondolom?.kérdezte miközben letörölte a könnyeket az arcomról.
-Semmit. Hiszek neked.
-Rendben.
A kezét rárakta az enyémre. Ránéztem. Elmosolyodott és elvette a kezét.
Nem tudom miért, de olyan érzésem volt, hogy benne megbízhatok. Kicsit fura, de megbízható. Ezért is mondtam el neki, hogy miért költözök el. Van benne valami...valami különös. És ahogy mesélt. Valamit biztosan kihagyott. Olyan relytéjes.
-Hogy hívják az apukádat?
-Dereck Sherman.
Láttam, hogy kicsit meglepődik.
-Az a Dereck Sherman?-kérdezte
-Igen. Az.-mondtam fintorogva.
Gondolhattam, hogy ez lesz. A végén mindig az apámnál kötünk ki. Most biztos elkezd róla kérdezősködni.
Nem. Ő nem olyan.
-Van testvéred?-kérdezte
-Nincs. Neked?
-Nekem sincs.
Leszállt a gép. Jack elővett egy papírt és egy tollat. Valamit ráírt a papírra és odaadta nekem.
-Ha van kedved hívj!-mondta.
Elmosolyodott, felállt és elment. Megnéztem a papírt. Ez állt rajta:
„Jack Carell. A srác a repülőről” - és utána a telefon szám.
Lassan ürült a gép. Én is leszálltam.
