Bevonuló zene indul. Szem kinyit. Elindul a ring felé. A közönség fele tombol, a másik fele fújjol, ők az ellenfelét várják. Odaér a ringhez, az edzője széthúzza a kötelet, és belép. Amíg az ellenfele is felmegy a ringbe, ő felhúzza a kezeit védekezőleg, majd a levegőbe bokszol párat gyorsan egymás után. Johnson, az ellenfele is hasonló mozdulatokat csinál, majd a bíró magához inti őket.
Kezdődhet. Johnson rögtön támad, de nem hagyja magát. Kitér az ütések elől. Viszont egyet mégis kap a jobb szeme alá. Nem figyelt eléggé. Johnson kicselezte. A közönség egy emberként hördül fel, biztatja, vagy épp örül a találatnak. Egy újabb horog betalál, Johnson megtántorodik, de rögtön támad újra. Alkatához képest igen fürge a férfi. Majd 2 méter magas, tipikus ruhásszekrény alkat. És ő? 180 cm , 94 kg , de még a színtiszta izom alkata is eltörpül Johnson mellett. De hát, erről híres. Mindig megveri az ellenfelét. Nem kivétel az sem, aki nagyobb, vagy erősebb nála. Ezért hívják Hangyának.
Ismét egy horog Johnsonnak, és ismét megtántorodik. Már nem támad neki rögtön. Még egy ütés, és ellenfele a kötélnek esik. A közönség zajongásából kitűnik egy apró személy. Szőke haj. Hatalmas, csillogó, ijedt zöld szemek. Ijedt. Miért ijedt? Hiszen a papa nyerésre áll. Nincs semmi… Egy öltönyös, sebhelyes ember fogta a kislányát, és keményen még közelebb rántotta a ringhez. Johnson egy gorillája. A szemét. A kislányát használja, hogy nyerhessen. Szánalmas alak. De nem retten vissza semmitől sem. Ahogy látszik is. Muszáj vesztenie. Életében először vesztenie kell, ha a kislányát élve akarja visszakapni.
Szégyen. Egetrengető düh. Félelem. Remény.
Öröm. Vége a mérkőzésnek, alig áll a lábán, vérzik több helyen is, de magához öleli a kislányát, Molly-t. Johnson egy rohadék, de nem csinál ok nélkül semmit sem.
- Hé, Damien! – szólt az edzője, David.
Két hete volt a mérkőzés, de ő még azóta is dühöngött. Valahogy, valamikor vissza fog vágni Johnsonnak. Nagyon keményen. Ezt nem úszhatja meg csak úgy.
- Igen? – kérdezte unott hangon.
David házában ültek és piáltak. Ritkán szoktak, de akkor David mindig leissza magát a sárga földig. Minimum. Utána Damien vagy egy hétig nélküle kell, hogy eddzen.
- Tudtad, hogy a hangyák csípnek? Te miért nem csípsz sose? Miért csak pofozol?
- Mert bokszoló vagyok, nem szúnyog, David, de megint túl sokat piáltál. Haza megyek, te pedig aludj!
- Ne! Kitaláltam valamit, de előbb el kell neked mondanom, hogy mennyire odáig vagyok a szárnyas macskákért.
- Oké, mondd. De ha hülyeség, akkor nem várom meg, hogy a pia üssön ki. Én foglak.
- Jó, jó. Szóval. Egy visszavágó. Kérjünk egy újabb meccset Johnsonnal.
- Hogy megint elraboljon valakit a győzelem érdekében? Kösz, de nem. Majd kitalálok valami mást.
- Hé, a többit még nem is mondtam… Damien, nem csak az edződ vagyok, hanem a barátod is ovis korod óta. Még, ha részeg is vagyok.
- És, mi az a „többi”?
- Bízd rám. Mindent. Elintézek neked mindent, neked csupán szét kell verned Johnson fejét a ringben.
- Ezt még majd megbeszéljük, ha józan leszel.
- Fantörpikus, Hangyácskám. Menj csak haza a bolyodba.
- Elő van készítve minden az asztalon. Viszlát egy hét múlva.
- Te vagy a legjobb, Damien. Csááá.
- Szétrobban a fejem.
- Tudom, de akkor biztos vagy benne, hogy ezt mind el tudod intézni?
- Persze. Varázsló, edző, és barát egy személyben. Ez vagyok én.
- Egyetértek. Minddel. Főleg a varázslóval, ha megcsinálod.
- Nyugi, meglesz. A testőrök már ma este szolgálatba állnak. Sima ügy lesz.
- Oké. De csak akkor jöhetnek be, ha már kiütöttem. Előbb nem. Nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy csak azért sikerült nyernem, mert nem figyelt oda, vagy hagyta magát.
- Meglesz.
- Sokkal fogok neked tartozni, ha ez meglesz, haver. Nagyon sokkal.
- Nem. Hangya senkinek sem tartozik, és nem is fog soha.
- De…
- Semmi de. Tudod, hogy testvéremként szeretlek. Ez a minimum.
- Kösz, David.
Bevonuló zene indul. Szem kinyit. Elindul a ring felé. A közönség őrjöng, izgatottak, hogy Johnson ismét megveri-e a Hangyát. Felmegy a ringbe. Johnson is megérkezik, arcán egy gonosz mosollyal. Azt hiszi, nyerhet. Azt hiszi, megint eljátszhatja azt, amit múltkor. Hát nagyon téved…
A mérkőzés elindul, ismét Johnson támad elsőnek, de bekap egy hatalmas ütést, amitől vérezni kezd az orra. A reccsenésből ítélve szépen el is tört. Ahogy kell. Megint üt, a horog is betalál. Ellenfele megtántorodik, kicsit több idő kell már, hogy újra támadásba lendüljön. Egy harmadik ütés, és Johnson a kötélnek esik. Kétségbeesetten néz körbe a tomboló közönségen. A gorillái sehol. Még egy ütés… a Hangya nyert, Johnson elterül a földön, a közönség éljenez. Rendőrök robbannak be az épületbe, egyenesen a ringhez mennek. Johnson épp, hogy csak magához tér, a rendőrök már kattintják is a bilincset a csuklójára gyilkossági kísérlet vádjával.
Damien boldogan, inkább gúnyos, mint vidám mosollyal tekint körbe. Ad egy pacsit Davidnek, és kihirdetik, hogy ő nyert.
Ez volt a Hangya bosszúja.
