"Ha valaki odaadja a szívét neked, vigyázz rá, mert te sem szeretnéd, ha a tiéd törnék össze!"

2013. június 20., csütörtök

Díj Orsitól!

Sziasztok!

Ismét itt vagyok, most egy díjjal, amit Orsitól kaptam nem olyan rég.
Ez úton szeretném megköszönni neki, hogy rám gondolt, hogy nekem adja. Köszönöm, Orsi, nagyon jól esett! :)



És akkor pár szó erről a díjról:

Megemlítjük, megköszönjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
 Felsorolunk 4 bloggert, akinél 100-nál kevesebb a (feliratkozó) rendszeres olvasók száma.
 Egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.


Akiknek szeretném átadni:
1. Nikol
2. Artie


Üdv. Bonnie

2013. május 12., vasárnap

Újra itt!

Sziasztok!


Visszatértem, mégpedig egy ajánlóval! Mindenki figyelmébe ajánlom, aki szereti az igazán jó történeteket!

Az évek során kialakult egy fantasztikus tehetség. És volt olyan szerencsém, hogy figyelemmel kísérhettem a dolgait, és a közelében lehettem, ami csodálatos érzés. Hogy kiről vagy miről is beszélek? Hát Lizzy Deer-ről! Egy fiatal, ám annál teheségesebb lány írónői pályájának kezdetéről. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon jól ír! Ha valami szórakoztató, igazán szenvedélyes, de mégis izgalmas sztorira vágytok, akkor feltétlenül el kell olvasnotok majd a könyvét, melynek címe Always&Forever, ami két fiatal (Rose és Seth) eseménydús történetét mutatja be.



"Képes vagy szeretni a végtelenségig? Képes vagy feladni életed a szerelmedért?"



Lizzy nagyon szeretné majd kiadatni ezt a regényét, de az még odébb van. A történet a fent említettek mellett tartalmaz 18+-os részeket is, tehát csak annak ajánlott, akit érdekelnek az ilyenek is (ebben a részletben, amit megmutatok itt nektek, még nincs ilyen).
Ha nem hiszitek, hogy tényleg olyan jó, mint amilyennek mondom, hát tessék, itt egy részlet belőle! :



Csöndesen indultam el, kisurrantam az iskolából, átléptem a kaput és már az utcán voltam... nem mintha érdekelt volna ha észrevesznek. Valami bulit kerestem... vagy valamit amivel elüthetem az időt. Holnap tanítás... amire nem megyek el, eszem ágában nincs beülni matematika órára, vagy valami egyéb ön kínzásra. Emberek nevetgéltek az utcán, hangosan beszélgettek, kis csoportokat alkottak, a sör kézről- kézre járt. Autók dudáltak, elszáguldottak előttem. Hűvös volt... lassan itt az ősz. A Trinityben nem szeptemberben kezdődött a tanítás, hanem nyár közepe táján. Nem messze előttem neonlámpák fényénél egy rakat fiatal ácsorgott, hangosan nevettek, cigaretta füst szállt a sötét ég felé. Igen... igen ezt kerestem! A kék neonkiírás büszkén hirdette a szórakozóhely nevét: Black Panther. Elnyomtam a cigarettám, a bejárathoz mentem és a biztonsági őrre mosolyogtam, aki végigmért aztán biccentett, bemehetek. Odabent fülledt tömeg vonaglott a dübörgő zenére, lengén öltözött pincérnők egyensúlyozták a tálcákon az italokat az asztalok között, fények villóztak, emberek szórakoztak. Tökéletes! Elvigyorodtam, levettem a kabátom, kivettem belőle az értékeim, aztán a ruhatárba adtam és a tömegbe vetettem magam. A pultoknál, a sarokban és a fal mellett izzadt párok csókolóztak, ölelkeztek, a kezek felfedező útra indultak, forró csókok csattantak, elszabadultak a vágyak. A mosdóknál részeg alakok kefélték a részegebb nőket, a sarokban drog cserélt gazdát, a táncparketten önfeledten vonaglott a tömeg, a testek egymásnak simultak. Imádtam ezt a felfokozott, túlfűtött hangulatot! A bárpulthoz táncoltam, össze- össze mosolyogtam az emberekkel, volt akire rákacsintottam, mások végigsimították a derekam, de nem álltam meg. Mikor odaértem, leültem egy székre és a pultra támaszkodtam.
- Mit adhatok?- kérdezte a pultos.
- Jack Daniels.- válaszoltam és hátranéztem a tömegre. Pár perc múlva meg is jött a rendelésem, egy húzásra felhajtottam a méreg erős whisky- t.
- Még két fordulót.- mondtam a csaposnak, aki vállat vont és kihozta a rendelésem. Miután kihozta kifizettem őket. Ott ücsörögtem és onnan néztem az embereket, áldozatot keresve, hogy ma este kivel kezdjek ki, kivel játszadozzak, vagy kihez csatlakozzak.
- Óhh ugyan béébi!- hallatszott a már nem túl józan hang mellőlem. Oda pillantottam a mellettem álló srácra.
- Tequila a hölgynek és nekem.- mondta és odacsúsztatta a pénzt az asztalra. Szemöldök felvonva néztem, jól szórakoztam, kezemben ott volt a maradék whisky. Ekkor felnézett rám, és szinte meglepett arcot vágott.
- Óhh hellóó!- vigyorgott és közelebb lépett hozzám. Tekintete nem éppen az arcom fürkészte, valahogy jobban érdekelte az ami lejjebb volt. Én csak felsóhajtottam és leszálltam a székről, így előtte álltam, nem sokkal volt magasabb nálam. Sötét szemei voltak, fekete haja, kreol bőre és széles mosolya, amit leginkább az alkohol okozott.



... és ez még csak a kezdet. Ha megtetszett ez a kis szösszenet a könyvből, lájkoljátok a facebook-os oldalát és mutassátok meg Lizzy-nek, hogy tényleg tetszik nektek is, és csak így tovább!

Köszönjük mindenkinek, aki nyom egy lájkot :)
Üdv.: Bonnie

2012. április 16., hétfő

A Hangya bosszúja

Íme az ígért meglepi a 10 000 látogatóért :)




Bevonuló zene indul. Szem kinyit. Elindul a ring felé. A közönség fele tombol, a másik fele fújjol, ők az ellenfelét várják. Odaér a ringhez, az edzője széthúzza a kötelet, és belép. Amíg az ellenfele is felmegy a ringbe, ő felhúzza a kezeit védekezőleg, majd a levegőbe bokszol párat gyorsan egymás után. Johnson, az ellenfele is hasonló mozdulatokat csinál, majd a bíró magához inti őket.
Kezdődhet. Johnson rögtön támad, de nem hagyja magát. Kitér az ütések elől. Viszont egyet mégis kap a jobb szeme alá. Nem figyelt eléggé. Johnson kicselezte. A közönség egy emberként hördül fel, biztatja, vagy épp örül a találatnak. Egy újabb horog betalál, Johnson megtántorodik, de rögtön támad újra. Alkatához képest igen fürge a férfi. Majd 2 méter magas, tipikus ruhásszekrény alkat. És ő? 180 cm, 94 kg, de még a színtiszta izom alkata is eltörpül Johnson mellett. De hát, erről híres. Mindig megveri az ellenfelét. Nem kivétel az sem, aki nagyobb, vagy erősebb nála. Ezért hívják Hangyának.
Ismét egy horog Johnsonnak, és ismét megtántorodik. Már nem támad neki rögtön. Még egy ütés, és ellenfele a kötélnek esik. A közönség zajongásából kitűnik egy apró személy. Szőke haj. Hatalmas, csillogó, ijedt zöld szemek. Ijedt. Miért ijedt? Hiszen a papa nyerésre áll. Nincs semmi… Egy öltönyös, sebhelyes ember fogta a kislányát, és keményen még közelebb rántotta a ringhez. Johnson egy gorillája. A szemét. A kislányát használja, hogy nyerhessen. Szánalmas alak. De nem retten vissza semmitől sem. Ahogy látszik is. Muszáj vesztenie. Életében először vesztenie kell, ha a kislányát élve akarja visszakapni.
Szégyen. Egetrengető düh. Félelem. Remény.
Öröm. Vége a mérkőzésnek, alig áll a lábán, vérzik több helyen is, de magához öleli a kislányát, Molly-t. Johnson egy rohadék, de nem csinál ok nélkül semmit sem.

-          Hé, Damien! – szólt az edzője, David.
Két hete volt a mérkőzés, de ő még azóta is dühöngött. Valahogy, valamikor vissza fog vágni Johnsonnak. Nagyon keményen. Ezt nem úszhatja meg csak úgy.
-          Igen? – kérdezte unott hangon.

David házában ültek és piáltak. Ritkán szoktak, de akkor David mindig leissza magát a sárga földig. Minimum. Utána Damien vagy egy hétig nélküle kell, hogy eddzen.
-          Tudtad, hogy a hangyák csípnek? Te miért nem csípsz sose? Miért csak pofozol?
-          Mert bokszoló vagyok, nem szúnyog, David, de megint túl sokat piáltál. Haza megyek, te pedig aludj!
-          Ne! Kitaláltam valamit, de előbb el kell neked mondanom, hogy mennyire odáig vagyok a szárnyas macskákért.
-          Oké, mondd. De ha hülyeség, akkor nem várom meg, hogy a pia üssön ki. Én foglak.
-          Jó, jó. Szóval. Egy visszavágó. Kérjünk egy újabb meccset Johnsonnal.
-          Hogy megint elraboljon valakit a győzelem érdekében? Kösz, de nem. Majd kitalálok valami mást.
-          Hé, a többit még nem is mondtam… Damien, nem csak az edződ vagyok, hanem a barátod is ovis korod óta. Még, ha részeg is vagyok.
-          És, mi az a „többi”?
-          Bízd rám. Mindent. Elintézek neked mindent, neked csupán szét kell verned Johnson fejét a ringben.
-          Ezt még majd megbeszéljük, ha józan leszel.
-          Fantörpikus, Hangyácskám. Menj csak haza a bolyodba.
-          Elő van készítve minden az asztalon. Viszlát egy hét múlva.
-          Te vagy a legjobb, Damien. Csááá.



-          Szétrobban a fejem.
-          Tudom, de akkor biztos vagy benne, hogy ezt mind el tudod intézni?
-          Persze. Varázsló, edző, és barát egy személyben. Ez vagyok én.
-          Egyetértek. Minddel. Főleg a varázslóval, ha megcsinálod.
-          Nyugi, meglesz. A testőrök már ma este szolgálatba állnak. Sima ügy lesz.
-          Oké. De csak akkor jöhetnek be, ha már kiütöttem. Előbb nem. Nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy csak azért sikerült nyernem, mert nem figyelt oda, vagy hagyta magát.
-          Meglesz.
-          Sokkal fogok neked tartozni, ha ez meglesz, haver. Nagyon sokkal.
-          Nem. Hangya senkinek sem tartozik, és nem is fog soha.
-          De…
-          Semmi de. Tudod, hogy testvéremként szeretlek. Ez a minimum.
-          Kösz, David.


Bevonuló zene indul. Szem kinyit. Elindul a ring felé. A közönség őrjöng, izgatottak, hogy Johnson ismét megveri-e a Hangyát. Felmegy a ringbe. Johnson is megérkezik, arcán egy gonosz mosollyal. Azt hiszi, nyerhet. Azt hiszi, megint eljátszhatja azt, amit múltkor. Hát nagyon téved…
A mérkőzés elindul, ismét Johnson támad elsőnek, de bekap egy hatalmas ütést, amitől vérezni kezd az orra. A reccsenésből ítélve szépen el is tört. Ahogy kell. Megint üt, a horog is betalál. Ellenfele megtántorodik, kicsit több idő kell már, hogy újra támadásba lendüljön. Egy harmadik ütés, és Johnson a kötélnek esik. Kétségbeesetten néz körbe a tomboló közönségen. A gorillái sehol. Még egy ütés… a Hangya nyert, Johnson elterül a földön, a közönség éljenez. Rendőrök robbannak be az épületbe, egyenesen a ringhez mennek. Johnson épp, hogy csak magához tér, a rendőrök már kattintják is a bilincset a csuklójára gyilkossági kísérlet vádjával.
Damien boldogan, inkább gúnyos, mint vidám mosollyal tekint körbe. Ad egy pacsit Davidnek, és kihirdetik, hogy ő nyert.
Ez volt a Hangya bosszúja.

2012. április 11., szerda

10 000

Szééép napot!

Most, hogy ránéztem a számlálóra, látom, hogy nemsokára elérjük a 10 ezret, így ebből az alkalomból hozok majd valami kis meglepit. Hogy mi lesz az, azt még nem árulom, de remélem tetszeni fog! :)

Üdv.
Bonnie

2012. április 10., kedd

Beszélgessünk :D

Sziasztok! :D

Újra itt. Arra gondoltam, hogy ha ti is benne lennétek, csinálhatnánk egy ilyen "beszélgetős bejegyzést".
Témának arra gondoltam, hogy lehetne az, hogy ki miért szeret írni, mikor szokott általában, és hasonlók. Na? :)
Lehet, hogy kicsit sablonos kérdés, de kíváncsi vagyok rá.
Szóval, akinek kedve van, az írjon ide bátran :)

Üdv.
Bonnie