2.

Reggel Joshsal-mint mindíg-együtt mentünk suliba.
-Helló Hil bébi-köszönt Josh miközben beszállt mellém a kocsiba.
Hamar beértünk suliba.Az utakon nem nagyon voltak és én nagyon szeretek száguldani,így tíz perc volt az út.
Az iskolában első óra után elindultam megkeresni Josht.Ahogy mentem, az egyik kis folyosóról hallottam a hangját.Az egyik haverjával beszélgetett.
-...á,dehogy is.Tudod,hogy csak a pénzéért vagyok vele.Hilary nem az esetem.Ha nem lenne az apja befolyásos üzletember, és nem lenne annyi pénze,akkor a közelébe sem mennék...
Mi?Csak a pénzemért van velem?Szemét,pénzéhez dög.Sírva elfutottam.Miért tesz ezt velem mindenki?Miért használnak ki?Bevágódtam a kocsimba és hazaszáguldottam.Néhányan megbámultak,de ez a legkevésbé sem érdekelt.
Apám épp otthon volt.Sírva felfutottam a szobámba és bevágtam az ajtóm.lehuppantam az ágyra.
KB. fél órája zokogtam,mikor kopogtak.Apám volt.
-Kicsim.Mi baj van?Mi történt?Bántott valaki?Nem kéne az iskolában lenned?Josh biztos keres.Hil.Engedj be!
felálltam és kinyitottam az ajtót.Apám bejött és leült mellém.
-Válaszolsz a kérdéseimre?
-I-i-igen-zokogtam-Josh a baj.Kihasznált.Végig csak a pénzünk miatt volt velem és nem hiszem, hogy keresne.Azt mondta,hogy nem vagyok az esete,és ha nem lenne annyi pénzünk nem is jönne a közelembe.
-Biztos, hogy őt hallottad?Vagy, hogy ezt mondta volna?
-Igen.Az egyik haverjával beszélgettek az egyik folyosón.De ezt még megbánja!Nagyon drágán fog megfizetni ezért!
-Sajnálom kicsim.Azt hittem Josh rendes fiú.
-Én is.Adsz majd igazolást?-kérdeztem és letöröltem a könnyeimet.
-Persze.Most visszamész?
-Igen.Összeszedem magam és visszamegyek.Ezt még visszakapja ez a szemét!
-Két perc és adom az igazolást.-mondta apám és kiment.
Bementem a fürdőbe és megigazítottam a sminkem.A hajamat megfésültem és utána elindultam lefelé.Ahogy leértem az apám már nyújtotta is az igazolást.
-Tessék, kicsim.
-Köszi, apu.-megöleltem-legalább egy pasi van az életemben, aki igazán szeret.
-Na, jól van.Menj csak,de vigyázz az úton!
-Oké.Szia.
Beszálltam a kocsimba és visszamentem az iskolába.Josh a parkolóban várt.Fellángolt bennem a gyűlölet és a düh,de elrendeztem a vonásaimat és rámosolyogtam, miközben kiszálltam a kocsiból.
-Hova mentél?Miért nem szóltál?Úgy hallottam meg,hogy sírva elrohantál.Miért sírtál?
-Á,semmiség.Tudod milyen érzékeny vagyok.
-Tudom,de szólhattál volna. Kerestelek.
Odahúzott magához és megcsókolt.
-Szeretlek-mondta
Ja.Szereted a pénzem.De ezt most megbánod!
-Óra van?
-Igen.
-Oké.Most mennem kell.El kell intéznem valamit.
Imádom a telefonom.Nem említettem, de mikor hallottam Joshékat beszélgetni, az egészet-amit hallottam-felvettem.Szóval van bizonyítékom.
Bementem az irodába.
-Jó napot!-mondtam az irodában a nőnek.-Bemondhatnék most egy közleményt az iskola rádióba?
-Igen.
-Köszönöm.
-Jöjjön.
A nő bevezetett az egyik szobába.
-Ezt a gombot tartsa lenyomva amíg beszél-mutatta
-Még egyszer köszönöm.
Elővettem a telefonom.Lenyomtam a gombot.
-Helló emberek.A nevem Hilary Sherman és egy fontos dolgot szeretnék bejelenteni.Amit most fogtok hallani, az nagyon bánt engem, de gondoltam viszonzom ennek az embernek a kedvességét.Figyeljetek!-elindítottama telefonomon-"...á, dehogy is.Tudod, hogy csak a pénzéért vagyok vele.Hilary nem az esetem.Ha nem lenne az apja befolyásos üzletember, és nem lenne annyi pénze, akkor a közelébe sem mennék..."-mikor vége lett elraktam a telefonom és folytattam-Ha nem ismertétek volna fel,akkor segítek.Az előbb Josh Whiteot hallhattátok.Ennyi lett volna a közleményem.Elnézést a tanároktól, hogy megzavartam az órát.További jó tanulást.Ja, és üzenem Joshnak, hogy: ha nem jöttél volna még rá, szakítok veled.Viszlát emberek.Köszönöm figyelmeteket.-Elengedtem a gombot és kimentem.
-Viszlát-mondtam a nőnek aki tátott szájjal bámult.
Mikor kiértem, kicsöngettek.Minden honnan kicsődült a diák sereg.Hallottam, hogy Joshról és rólam beszélnek.Legtöbben szidták Josht,ami nagyon elégedetté tett engem.
Nem volt valami szép húzás, belátom.De megérdemelte.Senki, de senki nem bánhat velem így, és nem is fog!El fogok költözni.Egyedül.Apám és a pénze nélkül.Ott fogok suliba járni és dolgozni.Ha lesz elég pénzem,veszek egy házat, és keresek egy lakó társat.
Ezután hamar vége lett a napnak a suliban.
Hazamentem,leraktam a táskámat és bementem apám irodájába.
-Apu.Beszélni szeretnék veled.
-Mondd, kicsim.
-El akarok költözni.Egyedül.Egy kisebb városkába.
-Miért?
-Mert, utálom ezt az életet.Mindenki kihasznál,mert van pénzem.
-Értem.És hogyan képzeled el az ottani életedet?
-Ott fogok iskolába járni és dolgozni.Ha lesz elég pénzem,veszek egy házat és keresek egy lakó társat.Beleegyezel?
-Pár feltétellel igen.
-Tényleg?
-Igen.És mik azok a feltételek?
-Az első,hogy nem engedlek el üres zsebbel.A saját pénzedet magaddal viszed.A második, hogy veszek neked egy házat.A harmadik, hogy veled megy egy testőr.
-Az első kettőbe beleegyezek, de a harmadikba nem.
-Rendben.
-Tényleg?
Csodálkoztam.Tényleg ilyen könnyen belemegy?Biztos ő az én apám?
-Igen.Mondd meg mikor akarsz költözni és addigra mindent elintézek,amit megbeszéltünk.
-Jövő hét?
-Oké.Hat nap alatt bőven kész lesz minden.
-Köszi, apu.
-Hova akarsz költözni?
-Shanba.
-Rendben.Vedd úgy, hogy minden el van intézve.
Megöleltem apámat.
-Szeretlek apu.
-Én is téged, kicsim.
Az elkövetkező héten nem voltam felhőtlenül boldog, de viszonylag jól éreztem magam.
Apám szerdán bejelentette,hogy megvette a házat.Csütörtökön, hogy beíratott az ottani suliba.Pénteken, hogy lehet átköltöztetni a dolgaimat,amiket magammal akarok vinni.Szombaton megkaptam a pénzemet, amihez ragaszkodott.Vasárnap összepakoltam a ruháimat.Apám képes volt csináltatni "Lakó társat keresek" lapokat.