Sziasztok!

Gondoltam az Ünnep alkalmából megleplek benneteket egy kis történettel. remélem tetszeni fog! :)

______________________________________________________

Sokan vagyunk. Nagyon sokan. De engem nem zavar. Szeretem a testvéreimet. Bár néha azt mondják, hogy menjek innen, menjek onnan, mert csak zavarok. Én vagyok a legkisebb. De nem haragszom rájuk. Nem sértődöm meg. Ők a nagyobbak, ők mondják meg, hogy mit csináljak. Ők is szeretnek engem. Ugye?

Nemrég kerültünk ide. Vagy két napja. Én négy napos vagyok. A testvéreim öt és hat naposak. Nálunk az sok idő. Egy nap... sokat számít.

Már órák óta néztem ki az üvegen. Emberek járkáltak fel, s alá. Ez van egész nap.

Lassan kezdek éhes lenni. Igen. Korog a pocim. Mikor lesz ebédidő? Éhes vagyok! Szeretnék enni! Mikor jönnek már? A többiek is éhesek. Mind azok vagyunk! Legyen már ebédidő! Na. Na. Na!

Jön valaki. Hozzánk. Igen, hozzánk jön. És van valami a kezében. Mi az? Nem látom rendesen. Valami kerek. Színes. Mi az? Nyújtózok, de egyszer csak valaki meglök, és elesek. Beütöm a nózimat. Fáj. Miért csinálta? Én nem bántottam őt! Ránézek, de nem engem figyel. Az embert nézi. Mindannyian az embert nézik. Odacsődültek az üveghez. Már nincs hely nekem. Pedig én is kíváncsi vagyok! Mit hoz? Engem is érdekel! Odamegyek, de eltolnak. Nem engednek oda.

Az ember ideér hozzánk, és berakja azt a színes valamit. Odamennék, de közben a többiek már futnak. Nekem fognak jönni. Álljatok meg! - mondom nekik. - Vigyázzatok, itt vagyok én is, nekem fogtok jönni! Álljatok meg! - hiába mondom, nem hallják. Lelapulok a földre, és megvárom, hogy elmenjenek. Páran majdnem elesnek bennem. Megrúgtak. Fájok.

Fölemelkedek. Ebéd! Itt az ebéd! Azt hozta az ember!

Odafutok, de már nincs semmi a tálban. Mind megették. Nem hagytak nekem semmit sem. Szomorúan és éhesen battyogok el a táltól. Majd legközelebb sikerül.

Már három, lassan négy napja vagyunk itt. És mindegyik ugyan olyan volt, mint az első. Szörnyen éhes vagyok! Már nem is korog a poci. Már inkább fáj, az éhségtől. Nem tudom, miért, de egyre elutasítóbbak velem a testvéreim. Nem engednek semmit. Azt mondják, kicsi vagyok, mindig azt kell csinálnom, amit ők mondanak, és nem szabad ellenkeznem. És én nem is akarok. De nagyon éhes vagyok!

Viszont már kevesebben vagyunk. Párat a nagyobbak közül elvittek. Ketten még az első nap elmentek, tegnap pedig hárman. Vagyis még vagyunk öten. Hiányoznak, de most már jobb lesz a helyzet. Én is kapok ebédet. Ugye?

Ötödik nap. Nagyon rosszul vagyok. Nem érzem jól magam. Mondtam az egyik testvéremnek, de nem foglalkozott velem. Mi a baja velem? Mit tettem? Nem értem. Én jó voltam. Nem bántottam, nem tettem semmi rosszat. Ők mégis így bánnak velem.

Ez a hetedik nap. Nemrég jött az ebéd, most elcsíptem belőle egy falatot. Nem sok, de annyira elég, hogy ne legyek olyan rosszul. Egy hete vagyunk itt, és már csak hárman maradtunk.

Nyolcadik. El akarok menni innen. Nem tetszik ez a hely! Olyan rossz itt. Senki sem foglalkozik velem. Senki sem szeret. Nem akarják, hogy itt legyek. Csak teher vagyok a számukra. El akarok menni!

Kilencedik. Egyedül maradtam. Nincs velem senki sem. Teljesen. Egyedül.

Tizenegy napja vagyok itt. És már nem bírom tovább!

Leültem az üveg elé. Egész napi szórakozásom ennyiből állt. Néztem ahogy az emberek járkálnak fel és alá, fel, és alá. Nem történik semmi érdekes.

Ahogy néztem kifelé, észrevettem, hogy felém jön az egyik ember. Vajon mit akar? Még nincs ebédidő.

Mögötte jött egy szőke hajú kicsi lány. Nagyon boldognak látszott. Ugrándozva közeledett, s mikor ideért, és meglátott engem, szinte rátapadt az üvegre, és órási csillogó szemekkel mondogatott valamit a szüleinek, és közben végig csak nézett engem.

Aztán az egyik ember benyúlt, és kivett engem, majd belerakott egy dobozba.

Most mit csinálnak? Elvisznek? Miért? Hova? A kislányé leszek? Remélem igen. Kedvesnek látszott...

Három nap múlva...

Visszaemlékeztem arra a napra, amikor a kislány elvitt onnan, és éreztem, hogy mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy kiszabadított onnan. Úgy érzem... akkor, és ott megmentette és teljesen megváltoztatta egy kis lény életét. Örökre.