A parkolóban ott várt a kocsim. Rögtön kiszúrtam. Odamentem és beszálltam. Elindultam. Kihajtottam a parkolóból és elmentem egy buszmegálló mellett. Ott állt egy srác. Ismerős volt. Ő nem...? Visszatolattam. Tényleg Jack volt. Mikor meglátott nagyot nézett.
-Szia.-mondtam
-Szia.
-Elvihetlek?-kérdeztem
-Nem is tudom...-tétovázott
-Szállj be. Nekem van időm kocsikázni.
-Oké.-mondta és beszállt mellém.
-Béreltél lakást, vagy van itt egy ki házatok?
-Hát...
-Egyik sem, ugye?-kérdeztem
-Igen.
-Tudod én lakó társat keresek. Ha akarsz lakhatsz nálam.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Örömmel.-mondta
A napom máris egy árnyalattal jobb lett.
Mikor odaértünk a ház elé megálltam. Bájos ház. Kívül vaj színű, az ajtó pedig fehér.Egy emelete van.
-Szép ház.-mondta Jack és kiszálltunk
Kíváncsi vagyok milyen belül.
Bementünk és körbejártuk a házat.
-Melyik szobát szeretnéd?-kérdeztem miután megnéztük azokat.
-Legyen a kék.
-Oké. Akkor enyém a sárga.
Bementem. Az ajtóval szemben egy ablak van, ami mellett az ágy áll. Az ágy mellett egy ruhás szekrény magasodik. Avval szemben e túlsó falnál egy íróasztal áll, előtte egy puha székkel. Tetszik. Jó lesz itt lakni. Érzem.
A szomszédban egy idős bácsi lakik. Néha amikor kiviszem a szemetet látom, hogy figyel.
Ugyan így volt egyik nap is, de most kijött.
-Jó napot.-köszönt
-Jó napot, uram.-köszöntem én is udvariasan.
-Még nem találkoztunk. A neven Gregory Hill.-nyújtotta felém jobbját.
-Engem Hilary Shermannek hívnak. Örülök, hogy megismerhetem Mr. Hill.-kezet fogtunk
-Hát még én, kedveském. Hát még én.
-Ha nem baj most mennem kell. A lakó társam már vár.
-Semmi baj. Menj csak. Még látjuk egymást, Hilary.
-Remélem-mondtam mosolyogva-Viszlát.
-Viszlát.-válaszolt Mr. Hill is mosolyogva és bement.
Követtem a példáját és én is bementem a házba.
Jack már várt.
-Mi tartott ilyen sokáig? Elkapott a kuka?
-Haha. Nem, csak elbeszélgettem a szomszéd bácsival, Mr.Hillel. Nagyon kedves, idős úr.
-Ahha. Oké. Remélem tudod, hogy holnap már suli.
-Igen, tudom.
-Jó csak gondoltam szólok. Nehogy elfelejts reggel időben felkelni és nem tudj sminkelni.
Nyelvet nyújtottam neki.
Egyre jobban kedvelem Jacket. Néha úgy érzem, mintha a bátyám lenne és ez jó érzés. Na jó, amikor piszkálódik nem annyira bírom, de ilyen egy jó bátyó, nem? Néha piszkál, de ha kell akkor megvéd.
1 megjegyzés:
Szia Bonnie Bell!
Nagyon rövid részeket írsz. Jóformán semmi nem törtnik benne. A hangulata viszont nagyon kedves, aranyos, első blognak éppen megfelelő:)
Szerintem többet kell olvasnod, és képzeld el magad előtt... lásd a fejedben, hogy mit akarsz leírni. Látnod kell, ki hogy néz, ki, hogyan fog viselkedni, melyik szituációra hogyan fog reagálni. Ezt mind mind képzeld el magadban, aztán írd le, meséld el nekünk (olvasóknak), mint egy jó barátnőnek, amit látsz!
Ha leírtad, olvasd vissza hangosan magadnak, és amit úgy érzel, nem jól hangzik, írd át!
Remélem, segítettem.
Üdv: benina:)
Megjegyzés küldése