4.

Új nap, új hét, új iskola, új tanárok és osztály társak. Szinte minden új. Én és Jack is újak vagyunk, de úgy hallottam van még valaki aki új. Nem tudom ki csak, hogy most jött ő is.
-Hil.Sietnél egy kicsit? Nem akarok az első nap elkésni!-kiáltott föl hétfőn reggel Jack nekem a fürdőbe, mivel még készülődtem.
-Megyek. Egy perc és lent vagyok.- válaszoltam.
Gyorsan "elvégeztem az utolsó simításokat", felkaptam a táskámat és leszaladtam. Elővettem a kulcsaimat.
-Mehetünk-mondtam
Kimentünk. Jack beszállt a kocsiba én pedig bezártam az ajtót.Elindultam a kocsihoz. Mr. Hill az ablakban ült-szokás szerint-és integetett nekem. Visszaintegettem miközben beszálltam a kocsiba.
-Ő a kedves idős úr?
-Igen. Ő az és Gregory Hill-nek hívják.
Beindítottam a motort és elindultunk.
Az iskola 10 percnyire van a házunktól.
Behajtottam a parkolóba és az utolsó helyre, egy fekete Porsche mellé. Elég közel a bejárathoz.
-Sziasztok-köszönt ránk valaki
Oldalra néztem a hang irányába.Egy fiú állt az ajtó mellett.
-Ti is újak vagyok, ugye?
-Igen válaszolt Jack
-Én is-mondta a fiú vidáman
megnéztem magamnak jobban a fiút. Közép hosszú, egyenes, barna haja és tengerkék szeme van.Ó istenkém,de még milyen kék szemek! Belenéztem és úgy éreztem csak mi ketten vagyunk és senki más. Elvesztem gyönyörű szemeiben.Hirtelen felriadtam. Iszonyat helyes srác.
-Tudjátok merre van az iroda?-kérdezte
-Nem-válszoltam miközben még mindig őt néztem.
-Akkor nem baj, ha csatlakozok az "iroda kereséshez"?
-Nem. Menjünk. Mindjárt kezdődik az első óra.-mondtam és megfogtam a kilincset. Ki akartam nyitni, de a fiú megelőzött és kitárta előttem az ajtót. Elmosolyodtam.
-Köszönöm-mondtam
Jack is kiszállt és elindultunk az épület felé.
-Még be sem mutatkoztam fordult szembe velünk a fiú.- A nevem Tom Roberts.Titeket hogy hívnak?
-Jack Carell-biccentett oda Tomnak.
-És te?-fordult hozzám.
-Hilary Samanta Sherman- mutatkoztam be.
Tom elmosolyodott. Szívdögleszően.
Ahogy járkáltunk össze-vissza az iskolában egyre több diák lett.
-Megkérdezek valakit, hogy merre van az iroda-mondta Tom és odament egy meglehetősen csinos lányhoz.
Figyeltük őket. A lány úgy bámulta Tomot, mint aki még sosem látott fiút életében. Majdnem elolvadt tőle. A végén már tátott szájjal bámult. Ez nevetséges. Szinte már szánalmas.
Tom megfordult és visszajött.
-O-ké...Hát ez nem sikerült.-mondta- Megpróbálom még egyszer.
-Csak ügyesen-bíztattam.
Vette egy mély levegőt. Odament egy másik lányhoz. Az sem reagált különbül.
-Na jó. Ez nem megy. Feladom. Próbáljátok meg ti.-mondta.
-Majd én.
Alig mondtam ki, már el is indultam. Odaléptem az első szembe jövő emberhez.
-Szia.-mondta
-Hello-kezdtem- Tudod én még csak most jöttem, és nem tudom hol van az iroda? Meg tudnád mondani merre van?
-Persze-mondta a fiú.-Gyere megmutatom.
-Köszi.-rámosolyogtam.
-Egyedül jöttél?-kérdezte
-Nem. Két barátommal.-mutattam Jack és Tom felé.
-Á-nem nagyon tetszett neki.
Intettem a fiúknak, hogy jöjjenek. Odajöttek és a srác el is indult.
Felmentünk a lépcsőn, elfordultunk jobbra és ott a második ajtónál megálltunk.
-Köszönjük a segítséget.-mondtam.
-Szívesen-válaszolta és elment.
-Hm. Ez érdekes.-motyogta Tom.
-Mi?-kérdeztem.
-Az, hogy...-megnézte az óráját 15 perce ismerjük egymást és azt mondtad, hogy a barátod vagyok.
Bárcsak barátságnál több lenne majd...-gondoltam
-Nem kell mindenkinek mindent tudnia-vontam meg a vállam.
-Igaz.
-Nem kéne elkérni az órarendet?-szólt közbe Jack.
-De.-mondtuk egyszerre Tommal.
Bementünk az irodába. Megkaptuk az órarendjeinket és elindultunk az első óránkra.
-Mi az első órátok?-kérdeztem-Jack?
-Földrajz, Mr. Sheennel, 16-os terem.
-Tom?
-Matek, Mrs.Carmellel, 5-ös terem.
-Nekem is.-mondtam vidáman.
-Akkor menjünk- mondta Tom és elindult.
-Majd találkozunk szóltam hátra Jacknek.
-oké.-válaszolta és elment az ellenkező irányba.
-Honnan jöttél?-kérdeztem Tomtól.
-Messziről. Nagyon messziről.-sóhajtotta.
-Értem.
nem kérdezősködök.Vagy, ha igen akkor elfogadom azt a választ amit ad. Nem faggatom. Ha akarja úgyis elmondja, nem?
Éppen amikor beléptünk a terembe, csöngettek be.
-Pont végszóra.-szólt Mrs. Carmell-Jöjjenek be és üljenek le.
Tommal csöndben odamentünk az utolsó üres padhoz és leültünk.