"Ha valaki odaadja a szívét neked, vigyázz rá, mert te sem szeretnéd, ha a tiéd törnék össze!"

2010. december 29., szerda

13 okom volt...

Nem, nekem nem volt annyi. Csak egy.
Tegnap este befejeztem Jay Asher - Tizenhárom okom volt... című könyvét.




Belegondoltatok már, hogy akár a legapróbb tettetek, mozdulatotok, vagy szavatok is mekkora hatással lehet másokra? Egy ilyen apró dologtól akár minden megváltozhat. Persze nem feltétlenül.
A könyv elgondolkoztatott. Miután elolvastam legalább fél óráig csak ültem és néztem előre. Gondolkoztam.
Belegondoltam, hogy ez akár a való életben is megtörténhet. Bárki dönthet úgy, hogy öngyilkos lesz. És te még csak nem is sejtetted. Pedig akár segíthettél is volna neki. De nem. Ő eltitkolta. Egyedül csinálta, egyedül döntött.
Nekem erről a könyvről egy rajzfilm jutott eszembe, ami régebben volt a mozikban. Az is hasonló volt. Persze nem a történetét illetően. Hanem másban volt hasonló.
Volt egy aranyos alapsztori. Gyerekeknek. De ha megnézte egy felnőtt, mondjuk, vagy egy 10-12 évesnél idősebb személy, akkor az ha belegondolt, láthatta, hogy ennek a mesének sokkal több mondanivalója van, minthogy van pár pingvin és azok hogy élnek. Igen, ez a mese amiről beszélek a Táncoló talpak volt.


Ezzel az egésszel csak annyit szeretnék mondani, hogy gondoljátok végig, mit tesztek, vagy mondotok. Sosem lehet tudni, hogy kinek mikor elég. Tudom, nem olyan könnyű ezt végrehajtani, mint mondani, de azért mégis. Csak próbáljátok meg! Legalább egyszer!

3 megjegyzés:

Darolyn írta...

Hali! A könyvet nem ismerem, de a mesének tényleg komoly mondanivalója van.
És hát a pillangó-effektusban lehet valami:) Persze, a film is jó, de maga az elmélet: nem tudhatod, mekkora lavinát indítasz el azzal, hogy balra nézel vagy jobbra:), vagy akármi mással.

Jaj, és: milyen gyorsan falod a könyveket!:):)

Bonnie Bell írta...

Hát igen. Sosem lehet tudni, mi hogyan hat ki mások életére.
És igen, gyorsan elolvasok minden könyvet :D

Bri. írta...

Hellóka!
A könyvet még nem olvastam, de szerintem utána nézek...:)
A mesét már sokszor láttam, de nem szeretem annyira, mindig elszomorít..:( És teljesen igaz, hogy egy szó vagy egy apró tett milyen sokat jelenthet a másiknak, akár negatívként, akár pozitívumban. Saját bőrömön tapasztaltam mindkét lehetőséget csak sajnos az emberek többsége elrágódik a rosszon miközben észre sem veszi a jókat. Szerintem igazán nem lenne nagy erőveszítés oda figyelni azokra akikkel még a földön élünk... Nem csak mások miatt, hanem saját magunk miatt is.